7. Emlékőrzés

• Erdős Pál

 112 éve született a világhírű matematikus Budapesten, 1913. márc. 26-án. Középiskolásként a Középiskolai Matematikai Lapok egyik legeredményesebb feladatmegoldója volt. Első számelméleti cikkét még egyetemista korában írta Kalmár László segítségével. Ez a cikk egy csapásra megalapozta hírnevét. Az egyetem elvégzésével szinte egy időben, 1934-ben szerzett doktori fokozatot, amelyet rögtön egy Manchesterbe szóló meghívás követett. 1938 és 1954 között az USA-ban élt. Már addig is sokat utazott, de 1954 után szinte lehetetlen állandó tartózkodási helyét meghatározni. Rövidebb-hosszabb időt töltött Magyarországon, Angliában, Kanadában, Ausztriában, de legtöbbet talán konferenciáról konferenciára utazva. Bővebben a Tudósnaptárban.

• Teleki Ferenc, gróf

240 éve született (Beszterce, 1785. ápr. 4.) a kézi szögmérő feltalálója. Matematikus és költő, tanulmányait a bécsi Theresianumban végezte 1799 és1804 között, majd Kolozsvárott jogot hallgatott. Matematikában Sipos Pál tanítványa volt. 1831-től az MTA tagja. Bővebben a Tudósnaptárban.

• Simon László

A 85 éve, 1940. április 13-án, Budapesten született matematikus a parciális differencálegyenletek kutatója. Matematikus oklevelét 1963-ban szerezte az ELTE-n; 1966-ban doktorált ugyanott. 1990-ben az MTA doktora lett, értekezése elliptikus egyenletekről szól. Cikkeiben gyakran biológiai, fizikai modellekben előforduló parciális differenciálegyenleteket tanulmányozott, a megoldások létezésének és viselkedésének kérdéseit vizsgálta. Kiemelkedő a szerepe a parciális differenciálegyenletek oktatásában; az ELTE-n a tárgy tematikájának kidolgozója, évtizedeken át előadója volt. Sokat tett a magyar szakirodalom gazdagításáért. Bővebben a Tudósnaptárban.

• Szele Tibor

70 éve, 1955. április 5-én hunyt el Szele Tibor matematikus, egyetemi tanár.
1934-ben elnyerte a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok első díját, majd érettségiző korában, 1936-ban az Eötvös-verseny első díját. 1941-ben a debreceni egyetemen matematika-fizika szakos tanári oklevelet szerzett és a szegedi egyetem elméleti fizikai intézetében lett tanársegéd, majd egyetemi tanár, de itt is elsősorban matematikai problémákkal foglalkozott. Munkásságának fő területe az absztrakt algebra és ezen belül elsősorban az Abel-féle csoportok elmélete volt. Munkássága nagy hatással volt az újabb hazai algebrai kutatások fellendítésére. Bővebben a Tudósnaptárban.

Emlékét a Társulat a róla elnevezett egyik legrangosabb díjával, a Szele Tibor emlékéremmel őrzi.